Amikor első alkalommal mentem Nyárádszeredába és környékére, Nyárádtő után olyan érzés fogott el, hogy hazaértem! Nem csak a Nyárádmente, hanem az ott élő EMBEREK az igazán csodálatosak. Nekünk anyao

Donászy Magda: Anyák napján Tavaszodik, kis kertemben kinyílik a tulipán. Ragyognak a harmatcseppek anyák napja hajnalán. Kinyílott a bazsarózsa, kék nefelejcs, tulipán, neked adom anyák n

IMA Napfényes nappalon, Sötétlő éjjelen, Légy velem, ne hagyj el, Édes jó Istenem! Kísérgess utamon, Vezérlő kezeddel, Ha fejemet lehajtom, Álmomat ne vedd el! Éreztesd lelkemmel, Szent Lelked

Nagyon köszönöm draga Erzsike, hogy elolvashattam ezt a hasznos érdekes cikket egészségünk érdekében. Szeretettel ölellek:Irenke

CSAK A GYERMEKEKNEK Nekünk most egyéb gondunk nem lehet: csak a gyermekek... csak a gyermekek... Millió kis kéz rózsaszín bogja, mely a Jövendő kapuját fogja. Tartsuk még vissza őket egy kics

Szep telepules,es jo a pisztrang.

SDC10182.JPG

Mint az őrtorony messzi tengeren Nagy Isten! Ki megalkodtad ezt a nagy világot, s templomod a természet maga, mit adhat neked a gyarló ember? Mit mondhat a száj elcsukló szava? Hadd legyen ez a ház az imádság háza, s aki itt a szívét Teeléd kitárja: küldj választ néki égi üzenettel., maradj közöttünk szerető Lelkeddel.! A kérubok szárnya lebegjen itt, őrizzék híven szent Törvényeid. S ha vihar dúlna kint a tengeren, e ház mindig menedék legyen. A göröngyös út mindig ide fusson, s ezen az úton mindenki átjusson hozzád,Te hatalmas, Te szent, s a lelkünk forró imádsága benn ha hang nélkül suhan az ég felé, angyalok vigyék trónusod elé. S Te meghallgatva kegyelmesen minket: bocsásd meg Fiadért minden vétkeinket. Ha Jákób éjszakáját vívja itt a lélek, s fáradtan küzdeni már--már alig képes, Élő,Örök Isten! Jákóbnak Istene! A küzdőnek mindig győző legyen neve. Vigyázz e házra szüntelenül, s ha fáradt szívek imája csendül, áldásod küldd e népre itt, karold fel a leggyengébbet is. ---Óh,nagy Isten! Izráel Istene! E házat nevednek hatalma töltse be! Mint az őrtorony,messzi tengeren, utat mutasson,útjelző legyen! Páskulyné Kovács Erzsébet

ISTEN TEMPLOMA Nem attól lesz egy ház az én házammá, hogy benne rólam hangzik sok beszéd, ének,zene vagy vers dicsérget engem, csiszolva vendégem szívét,eszét, Enyémmé akkor lesz és otthonommá, ha benne mindig szívesen lakom, szeretteim háláját nem szavakban, nékem szolgáló tettekben kapom. Isten háza is akkor lesz e hajlék, ha benn Ő szívesen van jelen, s hálám gyümölcse sem csupán szavakban, de Őt szolgáló tettekben terem. Ám van Urunknak ennél véglegesebb, mégis közelben lévő otthona, amelyben ettől távol is velem van, ha szívem lesz állandó temploma. Balog Miklós

A főpap imája A szentélybe könyörög a főpap, Így soha,senki nem imádkozott. A bűnömért,a bűnödért mutat Örökké égő áldozatot. Az Atya hallja szent Fiát, Az angyalok csodálattal nézik. Kezén,és lábán durva,nagy sebek, S a homloka nagy cseppekben vérzik. Óh, világ! Ha meghallanád Az imádság hangja mily nehéz, Hogy örvénylik benne a fájdalom, Mit ezer könny és gyötrelem tetéz. Szent borzongás suhan át a mennyen, Az angyalok szíve megremeg,. Vajon megértik-e a jajt,mi mindent átfog,ott lenn a földön az emberek? Vajon megértik-e megváltás titkát, Hogy rajta kívül nincsen Istenhez út? Megtanulják-e követni híven a Főpapot,a szent Fiút? S megtanulják-e sz est szálltával, hogy egy nap újra veszve? Visszatér-e fájni a bűnök,míg a Főpap könyörög esdve? És rádöbbennek-e a valóságra? Föltépik-e a bűnnek láncát? Mire elhangzik egy szó a mennyben, s befejezi a főpap imáját. Páskulyné Kovács Erzsébet

Én is hívtalak Boldog emberek is élnek itt, akiké a kegyelem és a hit. A világ nem érti ezt a csodát: mert nem értette meg Isten Fiát. Mindig keresnek mindig várnak valami szebbet és csodásat. A holnapi nap talán elhozza, nem tudják,hogy az élet hossza ma véget érhet,nincs tovább! S az út végén áll,Aki mindig várt. Üres kezekkel,semmi nkül, jaj,mit mondhatnak végül? Uram,Hallottuk,van kincs,öröm,hitt, de a mi utunk sosem arra vitt. Mentünk mi egyre messzebb,messzebb, kerestük a jobbat,a szebbet, Aki vezettet,csalfa módra hazug útra vitt,hazug szóra. ---Szól az Úr: Én is hívtalak csendes szóval,nem mondtam sokat csak annyit,hogy jöjj úgy ahogy vagy: Itt a kegyelem vár, a bocsánat. Páskulyné Kovács Erzsébet