CSAK A GYERMEKEKNEK

Nekünk most egyéb gondunk nem lehet:
csak a gyermekek... csak a gyermekek...
Millió kis kéz rózsaszín bogja,
mely a Jövendő kapuját fogja.

Tartsuk még vissza őket egy kicsit,
míg a kezünk majd mindent elsimít.
Mert lerugdosta ingét az Élet:
nehogy meglássák pőrén --szegények!

Aggassuk vissza az erdők lombját,
rejtsük föld alá buzogányt,kopját,
farkasok hadát kergessük szerte:
jöhessen vissza galab,őz,zerge.

Virágos réten irtsuk a gyomot,
takarjuk be a véres lábnyomot.
Legyen a föld egy új Meseország:
ragyogjanak a kis gyermekorcák,

Mi volt,legyen múlt: könnyek,vértenger....
Taposson rá a nagy Istenember.
Keresztje tövén legendsás rózsa:
szedjünk magot a jövőnek róla!

Nekünk most egyéb gondunk nem lehet:
csak a gyerekek....csak a gyerekek..
Millió kis kéz rózsaszín bogja,---
mely még a mese kilincsét fogja...

L. Ady Mariska

Válasz

Gondolatok az imádságról

Ma oly sok kérdés tépett,szaggatott,
És egyre sem jött mentő felelet.
Testvér,te hogy gondolod ezeket!

Miért imádkozol?...

Hogy kiért,tudom: gyermekeidért,
És apjokért,a te jó uradért,
Minden testvéredért,
És magadért legutólsó sorban.


De mért,de mért?

Hiszed,hogy aki ott fenn sátoroz,
S világokat tengelyük körül
Forgatják örök-egy forgással,
Akihez a te imádságod szárnyal:
Mi kicsiny dolgainkat számon tartja,
Mit tudod te,mit tudom én,
Mit tudjuk mi,mi az Ő akaratja!..
Amit elvégzett,meg kell hogy legyen,
Változtat-e azon ima fohász,
Imádkozzál bár völgyben,vagy hegyen,
Vagy tenger fenekén..

Ó,de ugye a remény ,a remény?

Vagy talán te is úgy imádkozok.
Mint én,mint én?
Hitetlenül,süketen és vakon,
Csak,mert mást nem tudok,hát imádkozom,
Mert különben a szívem megszakad.

Ó tudom,te nem így imádkozol,
Az érzéketlen csillagok alatt..

Kolozsvár, 1923. Reményik Sándor

Válasz