Donászy Magda: Anyák napján

Tavaszodik, kis kertemben
kinyílik a tulipán.
Ragyognak a harmatcseppek
anyák napja hajnalán.

Kinyílott a bazsarózsa,
kék nefelejcs, tulipán,
neked adom anyák napján,
édes-kedves anyukám.

Válasz

Pákolitz István: Anyámnak

Hogyha virág lennék,
ölelnélek jó illattal;
hogyha madár lennék,
dicsérnélek zengő dallal;
hogyha mennybolt lennék,
aranynappal, ezüst holddal,
beragyognám életedet csillagokkal.
Virág vagyok: ékes,
piros szirmú, gyönge rózsád,
madár vagyok: fényes
dalt fütyülő csöpp rigócskád,
eged is: szépséges
aranynappal, ezüstholddal,
beragyogom életedet csillagokkal.

Válasz

eszéljek bár földi, vagy égi nyelven,
ha szent szeretet nem lobog szívemben,
csak csengő-zengő cimbalom a lelkem.

Tudjam a jövőt és a titkokat,
miket az ész csak vakon tapogat,
legyen enyém a földnek minden tudománya,
ha oly okos lennék is, mint az angyalok,
s hitem bár nagyobb volna, mint a Himalája,
szeretet nélkül semmi sem vagyok.

S osszam szét bár a szegényeknek minden kincsem,
mindent, amit erőm, s verejtékem terem,
ha szeretetem nincsen,
mit használ az nekem.

A szeretet türelmes, engedelmes,
a szeretet mindig másoknak kedvez,
gonoszságra, bűnre sohasem lázad,
ikertestvére ő az igazságnak,
nem féltékeny és rosszat nem akar,
a szeretet élet és diadal,
nincs benne nagyravágyás, nincs harag,
az mindenkinek mindent adaad,
mindent remél, mindent elhisz s ha kell,
töviskoronát is visel.

Jön a kor, s betelnek a prófétálások,
jön a kor és megszűnnek a nyelvek,
nem lesz nóta, nem lesz ima, sem átok,
s tudományok sem lesznek,
de a szeretet mindig élni fog.

Most még sok minden érthetetlen itt lent,
de egykor nyílt fény lesz minden homály, titok,
egykor színről-színre meglátjuk Istent.

Az Úr nekünk a ködös életútra
három mécsest adott.
Nélküle bús lábunk bús útvesztőbe jutna.
Előttünk három fénysáv izzik, ing, vakít:
a szeretet, a remény és a hit.
S köztük a szeretet a legnagyobb.

Válasz

Rónay György - Olajfák éjszakája

1

Szállj le, éjszaka, szállj,
szenvedés éjszakája,
hűtlenség éjszakája,
gyötrelem éjszakája,
irgalom éjszakája.
Takard be lépteiddel a földet,
borítsd rá fekete lepedődet,
minden kínokra vond rá szemfedődet,
függönyözd el a verejtékezőket.
Szállj le, éjszaka, szállj,
fájdalom éjszakája,
kegyelem éjszakája,
árulás éjszakája,
megváltás éjszakája.

2

Akik a házban ülnek,
a lámpa fénykörében,
terített asztal mellett
ülnek és lakmároznak,
eszik a lakoma testét,
isszák a lakoma vérét,
s a lámpa fénykörében
nem látszik a sötétség –
akik a házban ülnek
azok nem veszik észre,
mikor nyílik az ajtó,
éppen csak egy arasznyit,
csak hogy a Bűn kiférjen.
Fejét leszegve surran,
vállát behúzva lépked –
(Júdás) Nem én vagyok, nem én!
Nem én nyúltam a tálba,
nem kezem volt kezével,
nincs is kezem, levágták:
hiánya vár a pénzre;
nem én alkudtam érte,
vérdíjat életére:
nem én vagyok, nem én!
Akik a házban ülnek,
nem is látják osonni,
fal mellett elsuhanni,
árnyékát rejtegetni,
amint kilép az ajtón,
kilép az éjszakába –
(Júdás) Nem én vagyok, nem én!
Résén az irgalomnak,
zárán a szeretetnek,
kilép az éjszakába
a Szíve hasadékán.
A tőr ütötte résen,
kés vágta hasadékon
kilép az éjszakába,
utána vér szivárog.
(Júdás) Nem én vagyok, nem én!
Utána fény szivárog –
(Júdás) Nem én vagyok, nem én!
Fák mögé bú a fénytől –
(Júdás) Nem én vagyok, nem én!
Fától fáig lopakszik –
(Júdás) Nem én vagyok, nem én!
Utána vér szivárog –
(Júdás) Nem én vagyok, nem én!

Válasz

Fűkő Dezső - Vallomás (Részletek) PDF Nyomtatás E-mail

Elszállnék álmok szárnyain,
de nincsenek már álmaim;
a földre von magával, ó,
a súlyos, bús, rideg való.

...

S csak óhajtom, nem élem én,
mi élettel írt költemény:
a híven vállalt szenvedés,
az áldozatos tettre kész,
türelmes, bátor munkakedv
az égbe zeng fel éneket;
de gyáva lelkem porba dől
a mindennapnak terhitől.
Az Ige győzni hív s tanít,
de gyönge bennem még a hit,
s amit a reggel csöndje ad,
szétfoszladoz a nap alatt.

S ha jő a hűvös alkonyat,
s az Úr a kertben járva, halk,
feddő szavával megkeres,
lehunyt szemem előtt veres
betűkkel írva áll a bűn,
az én bűnöm, s oly keserűn
hasít belém megannyi vád,
hogy bénult nyelvem egy imát
tördelve alighogy dadog:
„Gonosz, rest szolga!” „Én vagyok!”
Hiába nézek szerteszét,
köröttem minden vaksötét...

De a sötétben valahol
Valaki csöndben rám hajol,
megérint, gyógyít, fölemel,
és bennem újra szárnyra kel
minden leláncolt gondolat.
Már megint hallom hangomat,
ujjongva kell kiáltanom
– magamba sehogy sem fojthatom –
hogy újból megnyílt a titok,
mit annyiszor csak áhítok,
és boldogan ismételem,
ha ismét el nem feledem:
a titkok titka – kegyelem!

Válasz

Aranyosi Ervin: Mennybe menni

Category: Egyéb Tags: boldogok, kincsek, menny, őszintén, szeretet, világot 1 Comment
Tudod, a boldogság nem kincseket jelent.
Csendben összegyűjtött kedves emlékeket!
Apró mosolyokat, megtisztító könnyet,
támogató lelket, mellyel élni könnyebb.

Mert akik boldogok tiszta szívből adnak,
szeretetet vetnek, s mindig azt aratnak.
Élik a világot és sohasem félnek,
már ezen a földön mennyországban élnek.

Meg kéne tanulnunk őszintén szeretni,
mint éltető búzát, szétszórni, elvetni,
szeretet magokat ültetni szívekbe,
hagyni azt kikelni, ugyanazt teremve.

A gonoszt, a rosszat tanítani jóra,
a hazudozókat tiszta, igaz szóra,
a felzaklatottat,megnyugvásra lelni.
A gyűlölködőket békére nevelni.

Ez lenne a dolgunk, s tán egy jó cél lenne;
és az emberiség, földi mennybe menne!

Aranyosi Ervin © 2015-02-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Válasz

Aranyosi Ervin: Mennybe menni

Category: Egyéb Tags: boldogok, kincsek, menny, őszintén, szeretet, világot 1 Comment
Tudod, a boldogság nem kincseket jelent.
Csendben összegyűjtött kedves emlékeket!
Apró mosolyokat, megtisztító könnyet,
támogató lelket, mellyel élni könnyebb.

Mert akik boldogok tiszta szívből adnak,
szeretetet vetnek, s mindig azt aratnak.
Élik a világot és sohasem félnek,
már ezen a földön mennyországban élnek.

Meg kéne tanulnunk őszintén szeretni,
mint éltető búzát, szétszórni, elvetni,
szeretet magokat ültetni szívekbe,
hagyni azt kikelni, ugyanazt teremve.

A gonoszt, a rosszat tanítani jóra,
a hazudozókat tiszta, igaz szóra,
a felzaklatottat,megnyugvásra lelni.
A gyűlölködőket békére nevelni.

Ez lenne a dolgunk, s tán egy jó cél lenne;
és az emberiség, földi mennybe menne!

Aranyosi Ervin © 2015-02-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Válasz

Ne félj!
Írta: Administrator
2013. január 09. szerda, 13:36

Ne félj olyannak lenni, amilyennek Isten akart és teremtett, tehát amilyen vagy!

Ne félj elismerni a hibáidat, mert nincs egyetlen ember sem, aki soha nem hibázott!

Ne félj kimondani és képviselni őszinte véleményedet, mert mások csak ezáltal tudnak téged helyesen megítélni!

Ne félj megváltoztatni a véleményedet, ha egy másik vélemény meggyőz téged! Mert a vélemények olyanok, mint a tested bőre: ha nem tudnak veled együtt nőni, akkor kőkemény páncéllá válhatnak, amely végül megfojt!

Ne félj azoktól az emberektől, akik nem szeretnek. Azért nem szeretnek, mert tartanak tőled, és ezt csak te szüntetheted meg!

Ne félj a fontos és a sürgős között különbséget tenni, és a sürgős dolgot abbahagyni, ha valami fontos tennivalód akad! Mert a sürgős dolgok elrabolják az idődet, a fontosak azonban meggazdagítják az életedet!

Ne félj a holnaptól, a jövőtől! Mert mindig csak feltételezheted, hogy mi fog történni. Egyedül Isten tudja, mi a terve veled!

Forrás: Vetés és Aratás

Válasz

Somogyi Imre - Jöjj el, Szentlélek

Fájó emberszívbe,
mint gyógyító balzsam,
lázongó lélekbe,
mint hódító dallam,
zokogó sírásra,
mint öröm harangja,
életnek, tavasznak
hívogató hangja:
Jöjj el, Szentlélek!

Gyenge női szívbe,
mint az erő lángja,
kereső lélekbe,
mint lobogó fáklya,
kedvesség és jóság
langyos fuvalmával,
a szelíd Megváltó
gyöngéd uralmával:
Jöjj el, Szentlélek!

Kis gyermeki szívbe,
mint a csengő ének,
ártatlan lélekbe,
mint a vidám élet,
ezüstkacagással,
angyalseregekkel,
atyai mosollyal,
igaz szeretettel
Jöjj el, Szentlélek!

Családi tűzhelyre,
mint a hit szikrája,
- békesség, boldogság
borulván így rája, -
magas palotáknak
fényes nagytermébe,
kicsi házikóknak
virágos csendjébe
Jöjj el, Szentlélek!

Szomorú özvegyhez,
mint a remény napja,
éhező árvákhoz,
mint az árvák atyja,
könnyek törlésére,
orvosság-adásra,
testvéri szent csókra
és vigasztalásra
Jöjj el, Szentlélek!

Bűnnek tengerében
hánykodó habokra,
minden nemzetekre,
kicsikre-nagyokra,
hitnek sugarával,
Jézus szerelmével,
az örök Atyának
örök kegyelmével
Jöjj el, Szentlélek!

Válasz

Balog Miklós - Himnusz a Szentlélekhez PDF Nyomtatás E-mail

Ki hajdan ősvizek felett lebegtél
a mindenség kavargó káoszán,
Te látomás a próféták szemében,
ajkán ítélet, szívén szent remény,
dicsőség néked áldott Harmadik!

Ki Megváltónk formáltad földi testté,
hogy Benne leljünk égi életet,
örök vonzásoddal Hozzá vezettél,
Te adsz hitet nekem s növekedést.
Megszentelő munkád magasztalom!

Apostolok szívében lángoló tűz,
és bűnbánatra hajtó hatalom vagy,
eklézsiát teremt élő szívekből
erőd, mely tartja népedet ma is.
Ó, egység drága Lelke áldva légy!

Mert Jézusunkban Istent láttatod meg,
s imádni Őt, amint kell, megtanítsz,
és elvezetsz Te minden igazságra,
s bennünk maradsz ígéreted szerint,
ó, dics neked, tanító bölcs Vezér!

Hálám jeléül vedd szívem lakásul,
legyen szolgálatodnak székhelye,
hogy én is szolgáló lélek lehessek,
Lényednek teste, áldott eszköze!

Válasz