Péter és az apostolok így válaszoltak: "Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek. ApCsel 5,29

Dönts okosan

Az ember élete során sokszor kerül döntéshelyzetbe. Olyan pillanatok ezek, amikor két vagy több lehetséges út közül ki kell választani a megfelelőt. Legtöbbször ezeknek nincs hosszú távú következménye, hiszen nem befolyásolja érdemben az életünket, ha kék pulóvert veszünk a piros helyett, vagy éppen a buszra szállunk ahelyett, hogy a metrót választottuk volna. Persze vannak ennél lényegesebb döntési helyzetek is. Amikor arról döntünk, hogy ki legyen egy életre szóló társunk, melyik iskolába írassuk a gyermekünket, vagy elmenjünk-e külföldre munkát vállalni egy magasabb bér reményében, tudva azt, hogy idegenben mindig csak átutazók lehetünk. Ezek a döntéseink egyszeriek és csak nagy nehézségek árán korrigálhatóak, ezért gondosan kell mérlegelnünk addig, amíg megtehetjük azt.
Nem kétséges, hogy Jézus tanítványai számára is elérkezett a döntés ideje. Miután Jézus eltávozott tőlük, elhatározásra kellett jutniuk, mert senki nem kényszerítette őket maradásra. Meg volt a lehetőségük elfogadni Jézus felkérését, hogy legyenek apostolok, küldöttek, hírvivők, de ugyanúgy ki is hátrálhattak volna ebből, mögül mondván van jobb elfoglaltságuk annál, minthogy veszélynek tegyék ki az életüket.
Végül mégis a Mester mellett döntöttek, hiszen megtapasztalták a Lélek erejét személyes életükben és már nem volt kérdés, hogy mit tegyenek. Tudták, hogy az Isten támogatja, erősíti, hordozza őket bármilyen viharos is az előttük lévő út.
Mi magunk sem kerülhetjük ki a személyes döntést. Az Úr bennünket is szolgálatra, tanúságtételre hív. Nem mindegy, hogy mit válaszolunk. Nem közömbös, hogy engedelmeskedünk-e neki, aki minden segítséget megad ehhez a tanúságtételhez. Hiszen Ő az, aki a feladattal megbíz, és szeretné, ha minél sikeresebben képviselnénk őt a világban.