Aki kardot köt, ne kérkedjék úgy, mintha már lecsatolta volna! (1Kir 20,11)

Pál írta a korinthusi gyülekezetnek: És én erõtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtõ szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével. (1Kor 2,3-4)

Olvasmányok: ApCsel 5,34-42 és Eszt 9,1-19

Október 16.
Jézus mondta: "De mi a véleményetek errõl? Egy embernek két fia volt, és az elsõhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj, dolgozz ma a szõlõben. Õ így felelt: Nem akarok; késõbb azonban meggondolta magát, és elment. Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Õ azonban így felelt: Megyek, uram - de nem ment el. Ki teljesítette a kettõ közül az apja akaratát?" "Az elsõ" - felelték. Jézus erre ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek: a vámszedõk és a parázna nõk megelõznek titeket az Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki, a vámszedõk és a parázna nõk pedig hittek neki. Ti azonban ezt látva még késõbb sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki." (Mt 21,28-32)

Sok idõnek kell eltelnie ahhoz, hogy egy apa azt mondhassa a fiának: "Eredj, munkálkodj a szõlõben!" Nem mondhatja a csecsemõnek, de az óvodásnak sem. A kamasz gyerektõl már elvárható egy s más, de a felnõtté váló fiatal az, aki nemcsak kapni akar az apjától, de önálló munkát is rá lehet bízni!
A jézusi példázatban szereplõ apa "meg van áldva a fiaival"! Az egyik akadékoskodik, nemet mond, ám végül meggondolja magát. A másik igent mond, de nem lehet rá számítani.
Ez az apa mindnyájunk mennyei Atyja. A második fiú pedig a Jézus korabeli zsidók és a mai hagyományos keresztyének. Azonnal igent mondanak: "Uram, mindenem vagy, s mindenem a tied!" Persze - kivéve a pénzem. Ne szólj bele, hogyan szerzem, mire költöm! Pedig az apa tudna ajánlani ötleteket, támogatásra méltó célokat! Mindenem a tied, kivéve a szabadidõm, a sok munka után ki kell kapcsolódnom! Ebbe se szólj bele! Pedig az apa éppen akkor szeretné elküldeni egy egyedül maradt ember körüli segítségre. Vagy éppen a "szõlõjébe", hogy ott róla beszéljen az Istent még nem ismerõk elõtt. Megannyi megígért és nem teljesített szolgálat!
Az elsõ fiú a messzirõl jöttek csapatát jelenti. A pásztornép, a rómaiakkal lepaktált vámszedõk, a könnyûvérû asszonyok tartoztak ide, ma pedig az egyháztól távol élõk. Azok, akikrõl a kegyesek mindig lekicsinylõen beszélnek. Azok, akik ott gyülekeztek a Jordán partján, bûnbánattal álltak be a vízbe, hogy a Keresztelõ keresztsége lemossa róluk a tisztátalanságot. Majd elfogadták Jézus kezébõl az élõ kenyeret, s nekiálltak osztogatni a mindennapit. Nemet mondtak az Istennek, aztán mégis hûséges tanítványai lettek Jézusnak. Ilyesmi ma is megesik: távolról érkeznek, aztán mégis megelõzik a többieket.

Uram!
Könnyen mondok neked igent, aztán ellenkezõ irányba indulok, mint Jónás próféta. Szeretném elfogadni küldõ szavad s el is indulni szívesen oda, ahová küldesz. Sebet kötözni, bátorítani, rólad szólni. Hûséges vagy hozzám, tégy engem hûséges gyermekeddé. Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.