Uram!
A mulandó idõben számomra te jelented az állandóságot. Áldott légy, hogy az elmúlt évben is megtapasztaltam segítségedet. Köszönöm mindazt a jót, amit tõled kaptam, szeretteimet, akik mellettem álltak. Készíts fel a veled való találkozásra, s állíts jobbodra engem! Ámen.

Uram!
Ne engedd elfelejtenem, mit tettél értem! Bocsáss meg, hogy sokszor nem értettem szándékaid. Köszönöm, hogy visszatekintve értelmet nyertek a nehéz idõk, s "javamra vált a keserûség". Ámen.

1. Uram!
   Sokat kaptam mások rólad szóló tanúságtételébõl. Köszönöm édesanyám értem mondott sok imádságát, édesapám rólad tanúskodó életét. Jóllehet, meggyõzõdésüket nem akarták mindenáron rám erõltetni, bizonyságot tettek szóval és élettel. Köszönöm, hogy hitük által épülhettem, szeretetük fényében növekedhettem!
   Segíts nekem, hogy én is el tudjam mondani enyéimnek, mi mindent köszönhetek neked! Adj hiteles szót a számra! Segíts, hogy akkor se forduljak el tõlük, ha nem hallgatnának rám!

Szeretnék példát venni Tőle,

Aki virágot ültet a mezőre,

S elrejti arcát a virág mögé.

Szeretnék példát venni Tőle,

Aki viharban száll a hegytetőre,

És rejti arcát fergeteg-palást.

Szeretnék példát venni Tőle,

Ki a nevét írja minden fára, kőre,

De arcát nem látta még senki sem.

Szeretnék példát venni Tőle,

Akinek soha sincsen pihenője,

S munkája mégis, olyan zajtalan,

Aki mikor a csend susogni kezd,

S hulló fenyőtoboz ver síri neszt,

E tompa, síri nesz mögött is van.

Uram!
Restellem, hogy a múltban sok rosszat követtem el, pedig óvtál tõle; gyakran elmulasztottam cselekedni a jót, pedig ismerhettem akaratodat. Vedd le rólam bûneim terhét! Ajándékozz meg halálod és feltámadásod gyümölcsével: itt a földön új élettel és a mennyben az örökkévalósággal. Ámen.

Uram!
Te vagy karácsony legnagyobb ajándéka! Hozzád képest eltörpül mindaz, amit egymásnak készítünk, vásárolunk. Ne engedd, hogy csillogó ajándékaink fénye elterelje figyelmemet rólad, Uramról, Királyomról, Megváltómról.
Szeretnék én is ajándékot adni neked. Mit adhatnék, hiszen amim van, mind tõled való! Hadd adjam hát magamat: fülemet, hogy mindig meghalljam szavad, szívemet, hogy meg is értsem, be is fogadjam azt. Számat, hogy rólad szóljon, dicséretedrõl énekeljen.

Radnóti Miklós: Esti búcsúzkodó

Fölébredt a fiatal szél s füttyent
s markolászva végigfut a parton,
hírét hozza, hogy keleten már
feketülő vízben mosakodnak a fák;
hosszú lábakkal a hold jön fölfele lassan,
csomót köt a tájra s - este van.

Uram!
Itt rozsda, moly, futó idõ
Elpusztít minden régit,
És elõbb-utóbb romba dõl,
Mit ember keze épít." (EÉ 286,2)

Ígéreted és szavad pedig sziklaszilárdan megáll, túléli az idõk viharait. Segíts ráépülnöm! Hiszen a változó világban ugyanaz maradok: szeretetedre szoruló, kegyelmedet kérõ, gyenge gyermeked. "Te, ki nem változol, maradj velem!" (EÉ 121,2) Ámen.

Dicsérjétek az Urat,
Földön és a mennyben,
Tisztelet és hódolat
Szentségérõl zengjen!
Dicsérjétek hatalma
Nagyságáért Istent,
Kinek dicsõ uralma
Jóra vezet mindent! (EÉ 49,1)

Uram!
Szeretnék most is hálaéneket zengeni nevednek! Bánom, hogy ezt sokszor elmulasztottam. Taníts észrevennem életemben szereteted jeleit! Segíts, hogy kegyelmedrõl szívvel és szájjal, szóval és élettel bizonyságot tudjak tenni! Ámen.

Uram!

Ó, segíts gyõzni, hogy õrt álljak ébren, Ó, segíts gyõzni, míg elnyerem nálad
Hisz te, nagy Õrizõ, nem alszol el! Egykor a gyõzelem drága jelét,
Támogasd halk imám most is az égben! S új, örök énekem majd zengve árad,
Ígérted, szószólóm, védõm leszel. Új nyelven, ujjongva száll tefeléd!
Ébressz fel engem, ha elfog az álom! Hõs karod akkor én vég nélkül zengem:
Adj erõt híven az õrhelyen állnom! Légy áldva, Jézusom, mert gyõztél bennem!
Adj erõt híven az õrhelyen állnom!

Uram!
Szeretnék hinni benned, Uram, Teremtõm és Atyám! Boldogíts a bizodalmas hit ajándékával!
Szeretnék hinni benned, Uram, Jézus Krisztusom! Ajándékozz meg szeretetben munkálkodó, találékony és fáradhatatlan hittel!
Szeretnék hinni benned, Uram, Szentlélek Úristen! Ajándékozz meg az örök életbe vetett hittel, az üdvösség reménységével! Ámen.

Uram!
Jöjj el, mint

Jessze vesszeje,
Ne ártson sátán ereje!
Mentsd meg pokoltól népedet,
Hogy dicsérhessen tégedet! (EÉ 133,2)

Ments meg engem is! Ments meg a sikertelenségeim feletti kétségbeeséstõl! Ments meg a felesleges dicsekedéstõl is és attól, hogy folyton másokkal hasonlítsam össze magamat. Ments meg az önmagam körül való forgástól, embertársaim lebecsülésétõl és attól, hogy segítségedet a magam erejének tulajdonítsam! Ámen.

Uram!
Áldalak, mert valóságos ember vagy, belülrõl ismered minden gondunkat, bajunkat, kísértéseinket. Áldalak, mert valóságos Isten vagy, s ezért tudsz segíteni rajtunk!

Jézus, élõ Isten Fia,
Te népek nagy váltságdíja.
Mert tied a föld és az ég,
Neved örökké áldassék! (EÉ 183,1)

Ámen.

Uram!

Mikor terád emlékezem,
És nevedrõl elmélkedem:
Betöltesz új reménységgel,
Túláradó örvendéssel,
Ó, Jézusom, ó, Jézusom! (EÉ 380,4)

Hálát adok neked, Szabadító Jézusom, az Atyától öröktõl fogva született valóságos Isten, és Szûz Máriától született valóságos ember, hogy engem, elveszett és megítélt embert megváltottál minden bûntõl, megszabadítottál a halálnak félelmétõl és az ördögnek hatalmából, és a magadévá tettél. Nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és drága véreddel, ártatlan szenvedéseddel és haláloddal.

Baja Mihály: Adventben

Körültünk néma, vak sötétség,
Gyűlölség átka a szívekben,
Fogytán a kenyerünk a kasban,
Szűkölködünk a lelkiekben.

Oh balzsamosztó jobb kezével
Ennyi fájó sebet ki köt be?
Ki gyújt nekünk fényt e homályban
Vagy benne járjunk mindörökre?

Te vagy Uram, a mi Királyunk!
Kelj fel a mi segítségünkre,
Kezünket összetéve kérünk:
Adj vidulást beteg szívünkbe.

Küldj Valakit a te nevedben,
Rá milliók ím, várva várnak,
Kit prófétáltál az atyákban:
Küldj Szabadítót a világnak.

Uram!
"Kegyes Jézus, kérlek téged: Értem álltál emberséget, Ne adj érnem gonosz véget [...]. Reszket szívem, sóhajtozván, Vétkemtõl vet lángot orcám, Légy kegyelmes, Uram, hozzám." (Celanói Tamás himnusza, Sík Sándor fordítása) Te észreveszed a legkisebb jót is, amit tettem. Kérlek, taníts az eredményeimmel és kudarcaimmal egyaránt. De legfõképpen számítsd be nekem mindazt, amit te tettél értem! Ámen.

Uram!
Csodálom Fiad áldozatos életét.

Szeretnék lenni, mint õ: alázatos, szelíd.
Követni híven, mint õ, Atyám, parancsaid. (EÉ 427,4)

Tudom, hogy erre az életre nélküled nem vállalkozhatom. Mutasd meg hát, mit kell levetnem régi életembõl! Teremts újjá, segíts napról napra felvennem a harcot régi énemmel szemben! Hadd könyörögjek az utánunk jövõ nemzedékért is. Saját családom tagjaiért s minden kortársukért. Mentsd meg õket a bukásoktól, a féktelen életmódtól!

Uram!
Köszönöm neked, hogy minden reggel megújul irgalmad. Ne engedd, hogy megszokjam ezt. Ezért

ha bûnnek terhe földre vet,
Gonosz tõrébõl ments te meg,
Vezess a fényre, igaz ösvényre, Jézusom" (EÉ 105,4)!

Segíts hátat fordítanom a rossznak! Segíts elfelejtenem azt, amit már megbocsátottál! Segíts megvalósítanom mindazt a szépet és jót, amit megálmodtam, amit a veled való beszélgetésben elterveztem! Segíts ma is örömet szerezni az enyéimnek, a tieidnek! Hadd legyen egész napom a tied!

Adventi gondolatok

Jézus Mondta: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." Jn. 8.12
Az időszámításunk kezdetén jött egy fény, Jézus, és megváltoztatta embermilliók életét, és ma is meg tudja tenni, ha akarjuk. Mert ezt a békességet csak Ő tudja megteremteni bennünk, ha megértjük, hogy Ő ismer bennünket, és annyira szeret, hogy meghalt értünk, pedig mi nem kértük ezt.

Mit jelentenek nekünk a "fények"?

ADVENTI HÍRNÖK: FRISS FENYŐÁG

Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog az első gyertyaláng!
Karácsonyt várva lázban a föld,
Isteni gyermeket köszönt.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog már két kis gyertyaláng!
Ha zörget Jézus, jól figyelj ám,
Betér a szívünk ajtaján!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog már három gyertyaláng!
Múlnak az évek, életünk száll,
De utunk végén Jézus vár!

Karácsony anyácskám nélkül..

Mikor újra itt a karácsony
a csillagokat nézem kutatón

Látom a fényt, a fényeket,
szinte káprázik bele szemem. 

Keresem köztük, ki már nincs velem,
s gondolatban messze megyek.

Visszatérek oda, hol állt a ház
s hol lakott az én anyácskám.

***
A kapuja mindig tárva,
gyermekét egyre-egyre várja.   

Ha meglátott az ajtóban
ölelésre nyílt a karja

“És felelének Jeremiásnak …, mondván: Abban a dologban, ami végett szóltál nékünk az Úr nevében, nem hallgatunk reád; hanem csak azt cselekesszük, amit mi a mi szánkkal fogadtunk,…” (Jer. 44,15 – 17)

Az Úr legtöbbször úgy beszél az emberekkel, úgy közli az akaratát, hogy másokat küld, mások által szólít meg, közvetítőket használ, angyalokat, prófétákat, jelen esetben Jeremiást vagy épp engem.

Uram!
Fordítsd vissza szívemet szeretteimhez. Segíts úgy szeretnem õket, ahogyan te engem: bûnbocsátó szeretettel! Taníts meg velük együtt követni téged! Segíts belátnom, hogy változik körülöttem a világ! Mások a szokások, felgyorsult az élet ritmusa. Ne engedd, hogy mellékes dolgok fontosabbak legyenek az "egy szükségesnél", fontosabbak legyenek nálad. Ne engedd, hogy apróságokon múljék családunk békessége. Segíts egyességre, taníts engedékenységre!

ADVENTI HÍRNÖK: FRISS FENYŐÁG

Szerző: M. Fresch nyomán: Hamar István

Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog az első gyertyaláng!
Karácsonyt várva lázban a föld,
Isteni gyermeket köszönt.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog már két kis gyertyaláng!
Ha zörget Jézus, jól figyelj ám,
Betér a szívünk ajtaján!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!