A nap már magasan járt az égen,a fiú kavicsokat rugdosott a járda szegélyen.várta a szerelmét,de oly lassan telt az idő.
Oly hosszúnak tűnt a várakozás.Kezében egy szál,tűzpiros rózsát szorongatott,mely lassan kezdet elhervadni,a a nagy melegtől.
Vajon eljön,ahogy megígérte?tegnap még olyan boldognak tűnt,és azt mondta szeret.
Mikor át ölelt engem,éreztem hogy kellek neki,éreztem azt ahogy csókolt,oly forrón és szenvedélyesen.
Akkor tudtam,csak ö lehet az egyetlen szerelem az életembe.
Vajon ö is így szeret engem?
Egy óra is el telt már,de a lány még most sem érkezett.
A nap melegen sütött,és a fiú érezte,már nem bírja a tűző napon tovább.
De végre feltűnt a lány a utca sarkánál,nem sietett,szinte andalogva jött felé.
Bocsi!!szólalt meg,kicsit elkéstem!
Semmi baj,mondta a fiú,és átadta az elhervadt rózsát.
A lány gúnyos mosollyal fogadta el a rózsát,mintha azt mondta volna,ez meg mi!
Beszélgetni kezdtek,de nem a szerelemről és a tegnap esti történtekről,hanem egészen más dolgokról,a lány nem sokat beszélt,szinte közömbös volt a fiúval szembe.
A lány szerette volna elfelejteni a tegnap estét,ami történt köztük,mert azt hitte,az nem szerelem volt amit érzett,csak egy vágy,egy romantika,ami el múlik majd.
A fiú próbálta a lányt átölelni ,és megcsókolni,de a lány elfordította a fejét.
Fiú nem értette miért közömbös a lány vele,hisz tegnap még oly forrón és romantikusan csókolta.
Erre a fiú megkérdezte a lányt,mond!szeretsz te engem!A lány csak nézet rá,de nem válaszolt,így a fiú mérges lett,és azt mondta,soha nem is szerettél!!
Majd mérgesen belerúgva a legnagyobbik kavicsba,mérgesen elsietett.
A lány,tudta hogy butaságot csinált,mert szívébe,mintha száz tűt szúrtak volna,nem így gondolta,és nem így akarta,mert ö is szíve mélyén,szerette a fiút.
Azt hitte a tegnap este,csak egy lángolás,és csak egy vágy tüze volt,de most hirtelen rá jött,ez szerelem,
De késő már,mert a fú,soha nem bocsát meg nekem.A következő napok,nehezen teltek.
Fel kellene hívnom,de vajon mit szól?
Hisz közömbös voltam iránta,pedig szeretem.meg tegyem?ne tegyem?kérjek bocsánatot,hisz úgy szeretem!!
Végül mégiscsak úgy döntött felhívja a fiút telefonon,csörgött a telefon,de a másik végén,senki nem válaszolt.
A lány szeme megtelt könnyekkel,s tudta,most örökre elveszítette.
Másnap rossz idő volt,és szinte egész nap esett az eső,a lányt nem érdekelte,és esernyő nélkül,bolyongott az utcán.
Ruhája csupa víz volt,és a hajáról úgy csurgott a víz,mintha patakból folyt volna.
Éppen letörölte az arcáról a vizet,amikor nekiment valakinekAmikor felnézett,a fú arcát látta,amely szintén,csupa vizes volt.
Mindketten néztek csak egymásra,és nem tudtak,megszólalni,majd végül a lány törte meg a csendet.Kérlek!!!bocsáss meg nekem!!
Tudom tévedtem,de szeretlek téged!Kérlek!maradj velem!
A fiú nagyon szerette a lányt,és lágyan átölelte,kedvesen rámosolygott,s csak annyit szólt,
Gyere édesem,nehogy megfázzál.