Virágos ág...

 
Virágos ág az az asszony élete,
tavasszal könnyű szirmokkal tele,
s mikor lehullnak róla díszei,
virág helyett gyümölcse terheli.
Termése érik, pirul, gömbölyül,
pillék és méhek zsongják őt körül,
szellő ringatja, eső öntözi,
s a nap tüzén csillognak könnyei.
 
Ha jön az ősz, gyümölcsét megszedik,
csupasz testét vad esők verdesik,
reszket, amikor tépázza a szél,
de nedvei forrók, akár a vér.
S mikor csillogó fátylat sző a hó,
s belepi őt e puha takaró,
már újra szép, és arról álmodik,
hogy tavaszra tündérré változik.

 Szabó Lőrinc:A nyugodt csoda

Tudom, semmi, de semmi közötök
hozzám, butuska tücskök a fű között,
mégis jólesik azt képzelni, hogy
mikor, így este, ablakot nyitok,
nekem üzentek, sok hű kis barát,
lelkendezve, hogy csak szép a világ -
és hogy amiként szobámba a rét
vigasznak lengeti be fűszerét,
a hömpölygő, meleg szénaszagot
s benne az ezer szikra csillagot
s a parázs holdat, ti is úgy külditek,
olyan lélekkel, köszöntésetek,
úgy építitek, hangokból, puha
zenéből, ide, az ágyam köré,
az izgatott nap romjai fölé,
azt, ami örömünk volt valaha,
közös örömünk: a nyugodt csodát,

a zengő, boldog, nyári éjszakát.

Vigyázz reám! Kicsi vagyok,
egy apró, kis virágszál…
Te kaptad a feladatot,
hogy mindig rám vigyázzál!
Nem azért jöttem én ide,
hogy valóra váltsam álmod!
Nem élhetem az életed,
ha Te nem jól csinálod!

Az életemnek célja van,
s mint apró mag, kikeltem.
A tudás, készség bennem él,
s amint utamra leltem,
megírom én is sorsomat,
vágyam könnyíti léptem,
s ha támogatsz, velem leszel,
tiéd is lesz az érdem.

Mutass példát hát, s lelkesíts,
de óvj meg a világtól.

Kész a világ, 
Feszült ünnepi várás 
Tereng felette. 
Halotti csend. Csak néha néha 
Sóhajt az Isten Lelke. 
Kimérve minden pálya 
Megtöltve minden lélek-lámpa, 
Ahol csak úr a lét... 
De jaj, sötét van, 
Mélységes, iszonyú sötét! 
A zordon tömeg-árnyék 
Némán zokogva kering útjain, 
S csak egyet tud és egyet érez... 
Most váratlanul vágyón megvonaglik 
És felzúg Istenéhez: 
Betelt az idő! 
Sugarat, fényt, színt adj nekünk, 
Mert epedünk! 
Fényesség nélkül oly sivár az élet! 
Nagy alkotónk, oh mondd ki szent igédet 
Legyen világosság!... 
És ismétlik mindig erősebben 
A felviharzott étheren keresztül 
És felharsan az egek harsonája 
S a végtelennek zsolozsmája zendül 
Zsibongva, zsongva... 
És nagy szavát az Úr - kimondja!

Aranyosi Ervin: Gondolatok

2014-05-09 08:40:52, péntek
	Aranyosi Ervin Gondolatok Sok az ember - egy az Isten, egyetértés, persze nincsen! Egy a világ, sok a vallás, sok a nyelv, s a félrehallás!